Kilóg a lóláb! – Rabszolgatartás XXI. századi módszerekkel a hatlábú kutyánál, az egyik töltőállomáson.

Nem ismeretlen senki előtt a hatlábú kutya, amely – egy üzemanyaggal foglalkozó cég logójaként– az energiát szimbolizálja Olaszországban és szerte a világon. Nos, nemrégiben a „nagy kutya egyik kölyke” egy kicsit más oldalról is bemutatkozott.

A Diósd, Balatoni út 11. szám alatti telephelyű Agip, illetve már Eni Hungaria Zrt.  nevű– franchise rendszerű – benzinkút üzemeltetője (Bengáz Bt) felrúgva minden erkölcsi– valamint jogi szabályt – a nagy munkanélküliségben kiszolgáltatott embereket – játékszernek használja.

Az említett töltőállomáson a Pest Megyei Tűzoltó Parancsnokság munkatársai, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség munkatársai, valamint a szak tárcához tartozó állami hivatalnokok bizonyára nem unatkoznának, hiszen a szerkesztőségünket megkereső, és nevének elhallgatását kérő volt munkavállaló által elmondottaknak a fele is okot adna a vizsgálódásra.

A fiatalember ugyan csak bő másfél hónapig dolgozott a kútnál, de az a viszonylag rövid időtartam is elég volt ahhoz, hogy bizonyos – munkaügyi – visszásságokra fény derüljön. A munkáltató – a manapság oly gyakori munkáltatói trükközések részeként – 12 órás munkaidőben foglalkoztatta a férfit, holott mindez papíron csak 4órás munkavégzésként jelent meg. A dolog pikantériája, hogy a későbbiek folyamán kiderült: valójában még ez a részmunkaidős bejelentés sem történt meg, így a munkavállaló gyakorlatilag önhibáján kívül teljes egészében kiszolgáltatottan, no meg „feketén” dolgozott. Ezek után nem is olyan meglepő, hogy a munkaszerződésében bizonyos elengedhetetlen és garanciális elemek – mint például a havi illetmény – nem szerepeltek, de a rendes-, illetve a betegszabadságról szóló rendelkezéseket, ezeknek mértékét, valamint a munkaköri leírást is hiába keresnénk. Azt a „kis apróságot ” már ne is említsük, hogy a volt munkavállalónál – az egyébként a munkába lépés feltételeként maghatározott –, egészségügyi alkalmassági vizsgálatra sem került sor.

De lépjünk is tovább ezekről a kizárólag a munkavállalót (?) sújtó problémákról. Ha azt a körülményt vesszük figyelembe, hogy még egy kis gyermek is tudja az üzemanyag állomás „veszélyes üzem”, ahol bizonyos biztonsági előírásokat fokozottabban be kell tartani, akkor kissé érthetetlen, miképpen fordulhat elő ezen a helyen különösen, hogy a munkavállaló nem részesül tűzvédelmi, illetve balesetvédelmi oktatásban?

Hogyan tudjon dolgozni egyáltalán az a munkavállaló, akinek feladata lenne egyebekben a kutak üzemeltetése, illetve hozamának ellenőrzésén, valamint a vezetékrendszer- csővezetékek és szerelvényeik ellenőrzésén túl, a biztonsági, munkavédelmi és tűzvédelmi feladatok ellátása, illetve a környezetvédelem?

Az eset valóságtartalmáról természetesen nyilatkoztatni kívántuk a másik felet is, így megkerestük az Eni Hungaria Zrt. részéről a vezető személyeket: Szénási Ferenc igazgató urat valamint dr. Nagy István hálózati igazgató urat, akiket közel másfél hét alatt sem személyesen, sem pedig telefonos úton nem tudtunk elérni.

Az ügy súlyossága nem tűrt halasztást, ezért munkatársunk személyesen jelent meg az Eni Hungária Zrt. székhelyén, de sajnálatos módón, még ha bent is volt Nagy István hálózati igazgató, akkor sem tudtunk beszélni vele, nem állt rendelkezésünkre.

Értesüléseink szerint azért nem tudtuk elérni a vezető személyeket, mert éppen az év végi managementet tárgyalták, vagy egyéb elfoglaltságuk volt,- de az biztos, az igazgatói székben másképpen megy minden.

A kút bérlőjét is megkerestük Horty Tibort, aki kérdésünkre elmondta, hogy „sok igazság van benne, és tudja, hogy több jogszabályt nem tartott be” ugyanakkor azt is elárulta „sok ismeretséggel és sok kapcsolata bír, hozzátette, sok újságíró barátja van, ezért nem fél, hogy az írásunk megjelenik.

A biztos állás reményében áldozattá vált munkavállaló, meghatalmazta a szerkesztőségünk egyik munkatársát, hogy segítsen neki elhozni az estleges papírjait valamint a bérét.  Horty Tibor a szabályos meghatalmazás ellenére sem adta át a dokumentumokat sem a munkabért, így a hoppon járt munkavállaló minden nélkül maradt.

Elgondolkodtató, vajon miért nem adta ki meghatalmazásra a papírokat?  Kérésünkre a kútüzemeltetője mért nem mutatta be a tűzvédelmi, munkavédelmi és a balesetvédelmi naplót?

Mint sok kérdés ezek is megválaszolatlanok maradtak, tudjuk, hogy országunk kizsákmányoló munkáltatói képesek mindenre csak azért, hogy tisztára mossák magukat.  A kapcsolatokkal mindent el lehet simítani, ez jellemzi az országot(!)

Megkerestük az ügyben a Nemzetgazdasági Minisztériumot valamint a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, hogy nyilatkozzanak az ügyben, megkeresésünkre azt a választ kaptuk, hogy nem tudják, kihez tartoznak a töltőállomások, de a megkeresésünket továbbították különböző minisztériumokhoz, akik vélhetőleg megteszik a megfelelő szükséges lépéseket.

Meddig lehet egy töltőállomás bérlőnek veszélyeztetni munkavállalóit, illetve közvetlen környezetét, vagy éppen a környező lakóemberek életét.

Azt tudjuk, hogy valami nagyon nincs rendjén az már egészen biztos. Jogosan merül fel bennünk is, hogy meddig mehet ez így „büntetlenül”

Mindezek tükrében  kérdem ,mi van akkor, ha a munkavállalónak jogos a zokszava. 

NHN24